Beteg vagyok...voltam...annyira, hogy nem tudtam pénteken elmenni a csoport foglalkozásra, s nem tudtam este elmenni a kerületi "Borostyán Bál"-ba...lázas vagyok, s fáj minden porcikám és a torkom...na ez csak azért "nagyszám" mert én nem szoktam beteg lenni -egykezemen meg tudom számolni hányszor voltam lázas életemben...na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy péntek reggel már szarul voltam, de azért elmentem dolgozni, mert hát "hív a kötelesség", de délnél tovább nem bírtam, hazajöttem, s míg itthon a fotelben meleg teámat iszogattam, lázat mértem, egy kedves emlék jutott eszembe, amit meg kell hogy osszam veletek, mert ez is egy olyan történet ami csak melengeti az ember szívét!! :DD...tehát a történet:
Egyszer régen, még a két középsővel voltam itthon gyesen, egy influenza végigsöpört a családon, végül -kituggyamiért?!- engem sem kímélt. Még reggel a két nagyot elindítottam a suliba, majd a kicsik keltek, reggeliztek stb... a szokásos reggeli program... majd jött volna a bevásárlás, ami már nem jött, mert kidőltem. Megbeszéltük, hogy anya egy kicsit lefekszik, addig mindenki azt játszik amit akar -természetesen a szabályok betartásával- na el is kezdődött a játék, végre egy igazi páciens! játszunk "doktorosdit"! volt ott minden lázmérés, nyelvnézés, torokvizsgálat, tüdőhallgatás stb,stb...majd jött az ápolás: borogatás, teakészítés, betakarás és végül a mese...na én itt adtam meg magam, elaludtam...arra ébredtem, hogy sötét van, a 4 lány pedig körülöttem az ágyon, durmoltak...én pedig úgy ébredtem mint akinek semmi baja!...hogy a nagyok mikor jöttek haza a suliból? s egyáltalán mit ettek ez idő alatt? nem igazán derült ki, de éhen senki sem halt!...nekem meg biztos ez a gondos ápolás segített! :DDD
Remélem most sem lesz semmi komoly, azért aggaszt ez a láz, egyelőre segített az algoflex, meg a C vitamin.
