
Szeptembertől új csoporttal bővül az óvodánk...ez egyrészről jó, biztató, hogy sok a gyerek, másrészről rossz mert nekem, az eddig sem kevés munkám még több lesz. Sajnos már elértem azt a küszöböt, hogy ezt, panaszkodás nélkül nem tudom tolerálni. Egy kis adathalmaz mihez viszonyítás képest: a kerületünkben 20 óvoda van, ebben vannak 1 , 2 vagy 3 telephellyel működő óvodák. Ilyen nagy mint a mienk csak kettő van 3 telephely 11 csoport, a kerület zöme 1 telephelyen 6 csoportos, és bizony van olyan ovi is ahol 1 telephely 4 csoport van. Ezekhez az ovikhoz ugyanúgy egy 8 órás óvodatitkár dukál, mint a legnagyobbhoz...szerintem ez így nagyon nincs rendjén...az tény hogy belőlem simán kijönne 2 óvodatitkár, ha valaki feltalálta volna az osztódás műveletét, de egyelőre még egyben vagyok, s a 8 óra az nekem is 8 óra.
A lényeg a lényeg, hogy mivel 66 gyereket -aki körzetileg hozzánk tartozik, s decemberig betölti a 3 évet- el kellett utasítani, ezért az önkormányzat el kezdte keresni a lehetőségeket, hogy ez a szám minél kisebb legyen. Az új óvodánkban, amely EU-s színvonalú, külön nevelőtestületi szoba is épült, mint az iskolákban, ahol a könyvtár, az óvónői öltöző és 10 db árva íróasztal volt. Gyakorlatilag csak porfogó szoba, mert egy óvodában minek testületi szoba, az óvónő nem hagyhatja ott a gyerekeket, bármennyire is sok az adminisztratív munka, azt a gyerekek mellett kell megoldania, s gyakorlatilag munkaidejét is végig a csoportban kell letöltenie.
Tehát jött az ötlet, hogy alakítsanak ki ott egy szükségcsoportot 18 gyerek részére. Az örkormányzat kapott a lehetőségen, összekaparta a pénzt a szükségcsoportra, s láss csodát 1,5 hónap alatt el is készült. Ami igaz az igaz, hogy ez nem az önkormi érdeme, hanem az óvodavezetőé aki egyedül intézett mindent, így nem kellett várni senkire, s a vállalkozó szépen meg is csinálta. Egyelőre szép, s megfelelő, aztán a használatban???... majd kiderül. :D
